Menü



Látogatottság:

Online:2






















Csikótűzhely és sparhelt


Sparhelt, vagyis takaréktűzhely történelem a képgaléria után...

 

 





Egy meglévő cserépkályhába építettünk sütőt és melléje raktunk egy két lyukú sparheltet vakolva.






Sparhelt vakolt kályhával.






"református 301"






Erdélyi csempékből készített csikótűzhely.






Íllyés-féle csikótűzhely.
































Miközben az ország gázfogyasztása egyre inkább csökkent az elmúlt években, úgy tűnik, hogy mind jobban terjed a fafűtés azok körében, akik spórolni szeretnének. Sokan ugyanakkor közülük is elfelejtkeztek, illetve a múlt visszahozhatatlan részének tartanak egy háztartási eszközt, melynek fő erénye - s ez a nevében is benne van -, hogy takarékos. Ez a sparhelt. Pedig még most is gyártják, építik. Olcsó, egyszerű és jó, mindössze egy négyzetméter a konyhában és egy kémény kell hozzá.
A közismert nevén sparheltnek hívott tűzhely elnevezése németül sparherd, magyarul takaréktűzhely. Az elnevezés egyértelműen utal a legfőbb tulajdonságára: spórolni lehet vele. A sparhelt a kemencét váltotta le a XIX. század közepétől fokozatosan, miközben csaknem ugyanolyan jól lehetett benne sütni és főzni (sokkal jobban, mint a mai tűzhelyekben), valamint fűteni vele a lakást. Sokan azt hiszik, hogy a sparhelt már a múlté, de a számok nem ezt mutatják. Most is lehet kapni a „Salgót", de a mesterek akár építenek nekünk téglából, kályhacsempéből.

 







A sparhelt története 

Csikótűzhely, sparherd, masina, spór stb. néven lényegében azonos típusú, csak kivitelben különböző, zárt főző, sütő tűzhely a sparhelt. A takaréktűzhely megjelenése a XIX. század második felében a falusi kapitalizálódás kibontakozásához, s a tradicionális életkeretek bomlásához kapcsolódott. Kétségtelen előrelépést jelentett a szabad kéményes konyhákba való beépítése, hiszen alkalmazása a füsttelen, tiszta levegőjű főzőterek kialakítását tette lehetővé.


A Magyar Néprajz, anyagi kultúrával foglalkozó IV. fejezete szerint a sparhelt a XX. század első harmadában lényegében kiszorítja a kemence és kályha szája előtti padkán történt nyílt lángú főzést, eszközanyagával, a tűzikutyákkal vagy vasmacskákkal, vaslábakkal együtt. A vaslapos takaréktűzhelyek gyors terjedésével együtt járt az is, hogy nagyobbrészt eltűntek a szabad tűzön és kemencében történő főzésnél használatos tűzálló cserépedények a valóban lábasok is, helyettük teret nyertek a fém főzőedények.

 

 







Vályogtól a zománcozott fémig 

Mint a Magyar Néprajzi Lexikonból kiderül, eredetileg a vályogból, nyerstéglából, téglából falazott, esetleg részben kályhacsempékből, csempéből rakott vaslemezes tetejű, zárt tűzterű, jobbára sütőtérrel is ellátott, esetleg vízmelegítő tartályt is tartalmazó építmény volt a sparhelt. Később ezek formájára a lakatos kisipari, majd gyári vaslemez anyagú, gyári zománcozott fémlemez tűzhelyek is elterjedtek. Ez az ún. „csikótűzhelyek". A beépített takaréktűzhelyek speciális táji változata alakult ki a Nyugat-Dunántúlon, ahol a kenyérsütő kemencével, húsfüstölővel, üstházzal, katlannal egy egységben építették fel a ház mellett, tető alatt. 

 







Miért jó vele a sütés és a főzés? 

A sparhelteket a városokban fával, vidéken, főleg az Alföldön, pedig kukoricaszárral vagy csutkával fűtötték, mivel ezek a fűtőanyagok álltak rendelkezésre. A bennük készült sütemények minősége nem sokkal maradt el a búbos kemencében sütött tésztáktól. A főzőrészben keletkezett forró levegő ugyanis körbejárta a sütőrészt, amely vastag samott-réteggel volt borítva. Amennyiben samott-tégla nem állt rendelkezésre, cseréppel borították. Az öntvény sütőt (amit mi is használunk) nem kellett védeni, egyenletes hőmérsékletet biztosított. Ennek következtében a tészta egyenletesen pirult, magasra felnyúlt, és az égetett agyaghoz hasonló összetételű samottban lejátszódó fizikai folyamat következtében az íze is jó volt. Ráadásul a sparherd a mai fogalmaink szerint igen energiatakarékos tűzhelynek számított. Valószínűleg azért is kapta a "takaréktűzhely" elnevezést, mert főzés közben ugyanazzal a hővel sütni is lehetett benne, sőt az elkészült ételt a kályha tetején félrehúzva, melegen tartotta. A platnija is hosszú, hogy a tűztér felett lévő magasabb hőmérsékletű platniról az alacsonyabb hőmérsékletű platnirészre lehessen húzni a lábost, ha szükséges. 

 

 







Fűtés 

Sparheltek kerülhettek a konyhába vagy a szobába, attól függően, hogy minek a helyére léptek, s a régibb berendezésekhez hogyan csatlakoztak. Viszont a XIX. század utolsó harmadától egyre több helyen a lakószobák téli fűtésére is takaréktűzhelyeket építettek a kemencék, kandallók mellé vagy mozgatható takaréktűzhelyeket állítottak be, s a kenyérsütésen kívül a lakószoba kemencéjét nem fűtötték fel, az ételkészítés melegével temperálták a lakást. Ez az élesen elválasztott lakótér és az ételfeldolgozó tér egybeolvadásához vezetett. Ami a lakáshasználat kulturáltságát is visszavetette, de technikai vonatkozásban is kedvezőtlen következményekkel járt. Nevezetesen a kemencék száraz fűtő melegével szemben, amely a lakások szigetelését, fal padló nedvességét is elpárologtatta, az ételkészítés közben keletkező gőzök párateltté, nyirkossá tették a szobákat - legalábbis a Néprajzi Lexikon szerint. 

 

 







Optimális eszköz egy falusi házban 

Összességében tehát főként az ár miatt kicsi az érdeklődés a sparheltek iránt, ugyanakkor az is igaz, hogy jól kihasználni elsősorban a hagyományos felépítésű falusi, illetve parasztházakban lehet, ahol adott egy konyha, amihez csatlakozik egy vagy két szoba. Ha kétszobás a ház, akkor a külső szoba volt a tisztaszoba, így ez hagyományosan kapott egy kemencét (később cserépkályhát), míg a másik szobát - ahol a család tartózkodott - a konyhából beáramló hő fűtötte. A kialakítás sok esetben olyan volt, hogy a kályha egyik oldala az egyik szobában, a másik a másikban volt, így mindkét helyiséget fűtötte. Egy klasszikus falusi házban ezek a sugárzó hőt szolgáltató felületek elegendőek voltak a ház befűtésére, de egy újabb építésű ház esetében a legtöbbször nem lehet megoldani a fűtést egyetlen cserépkályhával és sparhelttel vagy egy kemencével az alaprajzi sajátosságok miatt. 

Valóban takarékos 

Emellett ráadásul az is igaz, hogy bár egy sparhelt valóban takarékos sütést, főzést és fűtést tett lehetővé, ezt elsősorban akkor lehetett jól kihasználni, ha a háziasszony ideje nagy részében a konyhában tevékenykedett. Az életforma mára megváltozott, amihez nem biztos, hogy a legjobban egy sparhelt vagy kemence illeszkedik, sokkal egyszerűbb beállítani a termosztátot 22 fokra. Emellett egy új konyhában keveseknek van plusz egy négyzetmétere, hogy oda egy sparheltet építtessenek takarékossági megfontolásból. Meg persze az is igaz, hogy sokan elég kényelmesek ahhoz, hogy inkább panaszkodjanak a gáz áráról, mintsem váltsanak.


Pedig a sparhelt esetében valóban egy takarékos berendezésről beszélhetünk, melyről most már csak kevesen tudják, hogy valójában mennyi haszna van. Takarékos, hiszen fával, akár hulladékfával, a ház körül fellelhető aprófával is fűthető, míg egy cserépkályha például jóval kényesebb a tüzelő minőségére 

Beépítés 

A kémény illetve az abba történő bekötés sem okoz gondot (ha épített sparheltről beszélünk, akkor ritkán van látható füstcső). A kéményseprők számára szükséges egy kivitelezői nyilatkozat, valamint egy minőségi tanúsítvány a beépített anyagokról, ami egy téglából, kályhacsempéből épített sparhelt esetében nem jelent gondot, szemben mondjuk egy kemencével, ahol ilyen minősített anyagok nincsenek 

Az étel finomabb benne 

Idősebb, vidéki háziasszonyok ma is szívesen használják a sparheltet, akad olyan is, akinek nincs is gáztűzhelye, viszont sparheltből kettő is: egy a házban lévő konyhában, egy pedig a nyári konyhában. Azt is megosztotta lapunkkal, hogy egy sparheltben azért lehet finomabb ételt, például pogácsát sütni, mivel a tésztát körülölelő meleg miatt először egy vékony réteget süt rá, ami benne tartja a nedvességet, így puhább lesz, ráadásul ez a puhasága sokkal tovább - napokig - megmarad, szemben a villany-, vagy gáztűzhelyben készült pogácsával szemben.


Ami a jövőt illeti, úgy tűnik, a sparhelt még jó darabig együtt él még velünk, sőt, ha a mai tendenciák folytatódnak, akkor egyre népszerűbbé válhat, de extrém esetben elérkezhet egy olyan kor is, amikor ismét a sparhelt lesz az egyedüli, uralkodó sütő, főző és fűtő berendezés.


Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon, Ingatlanmagazin.com, Vidéki élet, Facebook, sokszinuvidek.hu

Beszúrt sparheltes képek: Fortepan, kivéve a pipás bácsi, ő a fb-ról van.


 

 

cserépkályha, cserépkályhás, cserépkályha átrakás, cserépkályha építés, cserépkályha bontás
új cserépkályha, bontott cserépkályha, antik cserépkályha, antik cserépkályha építés, antik cserépkályha restaurálás, cserépkályha restaurálás, kályhabontás, vakolt cserépkályha, cserépkályha vakolás
körkályha, henger kályha, antik körkályha
 légtechnikás cserépkályha, épített sparhelt, falazott sparhelt, rakott sparhelt, cserépkályha javítás, cserépkályha tisztítás, sparhelt építés, 
cserépkályha bontás, sparhelt, csikótűzhely, cserépkályhás Budapest, cserépkályhás Budakeszi, cserépkályhás Telki, cserépkályhás Budajenő, cserépkályhás Érd, cserépkályhás Budaörs, cserépkályhás Páty, cserépkályhás Törökbálint



[statisztika]